2002-ben írtam, és Tomi felénekelte. Aztán a fiókban maradt. Íme.

 

http://www.zeneszoveg.hu/cikk/591/eddig-soha-nem-hallott-somlo-tamas-felvetel-kerult-elo.html

 

http://www.zeneszoveg.hu/cikk/561/bornai-tibor-szololemezei-vilagszerte-elerhetoek-a-digitalis-zenearuhazakban.html

 

Aki ide kattint, azokra dalokra lelhet, amiket soha, egyetlen rádióadón sem hallhatott még. Hahó!

Virágzik az olajfa. Én vagyok az első, aki megérzem. És több kilométer távolságból is. Ez a kedvenc illatom. Ha kénytelen lennék a Marsra költözni, és csupán egyetlen illatot vihetnék magammal, ez lenne az. Az olajfavirágé.

Szeretek én nagyon más illatokat is, a fenyőt, a bazsalikomot, a csirkepaprikás illatát, de az olajfavirágnál nincs édesebb a számomra. Elgyöngül tőle a térdem, sóhajtozni kezdek, és amennyire tudom, olyan mélyre szívom magamba. A május ünnepi illata ez, ilyenkor két hétig a föld fölött járok.

És aztán rájöttem, mi ennek az oka. Hogy miért éppen az olajfavirág. Április közepén születtem. Szerintem engem a “levegőre” először május közepén vittek ki a szüleim. Addig szobafogság, pólya, plafon. És akkor egyszer csak valami varázslat. Biztos, hogy ezt éreztem életemben először az illatok közül. És azóta is olyan, mintha az a pillanat ismétlődne meg. Erre a világra érkezésem első illat-élménye. Szóval itt ilyen? Ilyen finom? Ennyire mámorító? Akkor érdemes volt megszületni – gondolhattam akkoriban. Az olajfavirág illata volt az első megnyugtató érv amellett, hogy az élet szép. És azt hiszem, ha majd végül el kell dönteném, milyen is volt valójában, ez lesz a legnyomósabb érv amellett, hogy szép volt.

Az olajfavirág illata.