Igen, értem, hogy a harmadik másodpercben miért törik el mindkét autó utasainak nyaki gerince, miért ömlik ki egyik-másik agyvelő. Tudom, hogy a második másodperc a fémdobozban történő ide-oda csapódásról szól. Az első másodperc a csattanásé, a fémlemezek görbüléséé. A nulladikban a rémület már nem lehet irtózatosabb. A mínusz egy-kettő és három másodperc alatt az izmok görcsösen összerándulnak, az elme működése vagy leáll, vagy kétségbeesetten keresi a megoldást, bár tudja már, hogy megoldás nincs. Ezúttal nincs.

Csak azt a fölényes, pökhendi kifejezést, azt a napszemüveges magabiztosságot, azt a lenéző félmosolyt tüntetném el szívesen egy deszkával, amely még a baleset előtti negyedik másodpercben is ott trónol a vétkes sofőr arcán.