Valaha megtanultam, ez itt az én hazám,
gyűlölhetem, szerethetem,
és mindig volt okom, hogy nehezen döntsem el,
itt jó nekem, vagy rossz nekem.
De itt vagyok, és hirdetem,
csak itt egész az életem.
És kimondom, bár hangom remeg:
de jó, hogy itt születtem meg.

Az Alföldön a nyugati szél,
a Tisza partja Szegednél –
egy darab a szívemből.
Badacsony és Szigliget,
a Tettyén a Vasfeszület –
egy darab a szívemből.

…darab a szívemből

Van, aki azt hiszi, hogy csak ő a jó magyar,
ilyesmit gyakran hallani.
Most, mikor nincs fölöttünk orosz, török, tatár,
/most/ erre kell nemet mondani.
Én itt vagyok, és hirdetem,
csak itt egész az életem.
És kimondom, bár hangom remeg:
De jó, hogy itt születtem meg!

Budapest fölött a hajnali ég,
A Mátrában az erdőség –
egy darab a szívemből.

Dunakanyar és Visegrád,
a Balatonban a ringó nád –
egy darab a szívemből.

A Nagykörút, a Városliget,
a Citadella a Duna felett –
egy darab a szívemből.

Debrecenben a Nagyerdő,
a titokzatos Dobogókő –
egy darab a szívemből.

Én itt vagyok, és hirdetem,
csak itt egész
és itt enyém
az életem.