Mézből fényt önt a délután. Mézből út, és mézből a táj. Nincs más, csak fény, és méz-sárga csend.
Ömlik rám a színarany mézbe mártott szenvedély. Vágyak mézben oldott mérge, sűrű mákonya karodba űz.
Mézből a Nap, mely rebbenő szemembe tűz.
Általános
VIVALDI
NÉGY ÉVSZAK
Nyár 1. tétel
Emlékek hintája
Alszom! Alszom! Ne zörögj! Ne motoszkálj! Kell egy kis csend, szendergek már, pillámon súly.
Emlékek hintája leng, hőségtől párás a lég. Lebegek, merülök, zene szól valahol még. Szememet becsukom, a világ tovatűnt rég.
Csendet! Csendet! Szememet lehunyom, zene szól valahol még.
Csendet! Csendet! Ide ért a vihar, pedig én elaludnék.
Általános
VIVALDI
NÉGY ÉVSZAK
Tavasz 3. tétel
A vén bohóc
Vén bohóc áll a téren, nagy luftballonnal a kézben, az orra meg tűzpiros gombóc. Kis bohóc áll a téren, egy kék színű, görbe széken, a sok gyerek mind nevet rá.
Körbe fordul és integet szépen, illeg-billeg a kék színű széken, úgy csinál, mint aki álmait kergeti, karjait lengeti, s énekel: lálilál-lá-lá-lá, lálilál-lá-lá-lá-lá.
Vén bohóc áll a téren, és trombitát fúj serényen, egy kék színű, roskatag széken. Fényből könnyű fátyol száll, nem kell kesztyű, nem kell sál.
Verebek serege zúg, micsoda csiripelés! Fenn a madarak és lenn a gyerekek, és folyik a felemelő ünneplés.
Verebek serege zúg, recseg a rozoga szék, lebeg a tavaszi fény, dalol a zenebohóc: lá-lá-lá-lá lá-lá-lá-lá.
Kis bohóc áll a téren, nagy luftballonnal a kézben, az orra meg tűzpiros gombóc. Bánatos percre gondolsz. Hagyd magad újra hinni, szellemek ellen harcolsz.
Új szél kószál, hív egy új nyár. Lebeg a fény, nevet a tér, dalol a jó zenebohóc, recseg a szép kék szék…
Vén bohóc áll a téren Egy kék színű, görbe széken, A sok gyerek mind nevet rá.
Lá-lá-lá, lálilál-lá-lá-lá, énekel szépen. Lá-lá-lá, lálilál-lá-lá-lá, a roskatag széken.
Általános
VIVALDI
NÉGY ÉVSZAK
Tavasz 2. tétel
Most kell, hogy szállj
Azt kérdik: „Mit akarsz? Szép vagy és fiatal, mért volnál bánatos? Most kell, hogy szállj, könnyű vagy még, rád vár az ég, s holnap már késő! Hát lebbentsd meg szárnyad, ne félj!”
Azt kérdik: „Mi a baj?” Ó, bárcsak értenék! Azt mondják: „Mosolyogj! Nem baj, ha egyedül kószálsz a parkban. Mért volnál bajban? Légy boldog, Ne várj!”
